A Felvidék lakossága az anyaországihoz képest kimondottan vallásos, s igen konzervatív; az egyházi tekintélyek tisztelete is igen erős. Ahhoz, hogy egy egész hívő közösség panaszoljon be feletteseinél egy ferences rendházfőnököt, rendkívüli dolgoknak kell történnie.
Sajnos ez a helyzet Érsekújváron, ahol a magyar híveknél betelt a pohár: az utolsó csepp benne az volt, amikor a néhány éve regnáló rendházfőnök, Masseo Patrik Golha
menesztette Kovalcsik Zoltán Cirill atyát, az egyetlen ferences szerzetespapot, aki beszélt magyarul
– de tényleg az utolsó csepp volt ez, a szlovák rendházfőnök szorgosan töltögette a poharat addig is.
Mindenki nagyon megszerette a „beugrós” magyar papot
Érsekújvár egyike a régi színmagyar, mára erősen elszlovákosított-elszlovákosodott felvidéki városainknak, ahol a magyarság aránya alig lépi túl a húsz százalékot, és bár ennek ellenére magyar származású – független – polgármestere van Klein Ottokár (politikusi nevén: Otokar Klein) operaénekes személyében.
A városnak két katolikus temploma van, a zömmel magyar gyámolításban működő plébániatemplom, és a ferences kolostor, amely egyben templom is, és a 17. század óta a kommunista évtizedek kivételével folyamatosan a rend kezében van. Az alapprobléma itt is régóta adott: kevés a magyar ferences szerzetes; nem véletlen, hogy olykor egészen távoli vidékekről is érkeznek testvérek szolgálni, mint például korábbi riportalanyunk, az Indiából érkezett Joseph (ma már saját aláírásában is: József) atya.
Az utolsó újvári illetőségű, magyar ferences Kubovics János Konrád atya volt, aki az ezredfordulóig rendházfőnök is volt Érsekújvárott és környékén. „Őalatta kezdtem ministrálni; szépen rendbe hozta a kolostort, azonban áttették Fülekre, végül Pozsonyba, egyedüli magyarként, ahol ugyan vannak magyar misék, de nincs olyan közösség mint Füleken vagy Újváron, ebbe rokkant bele, ez is vitte el szegényt” – meséli Nagy Dávid, helybéli születésű ügyvéd, az újvári magyar katolikus közösség prominens tagja.
Az újvári közösség akkor sem nyugodott bele, hogy elviszik a papját: ekkor érkezett a már említett Cirill atya, aki a Margit körúti rendházhoz tartozott, emellett Szentendrén középiskolai tanár. Ideiglenes megoldásként hétvégenként és ünnepnapokon kezdett misézni a felvidéki városban, hogy az itteni ferences közösség magyar tagjai maradjanak lelkiatya nélkül; miközben az újvári közösség folyamatosan azon igyekezett, hogy valahogyan visszakapja Konrád atyát.